Első teendők
A baleset vagy hirtelen bekövetkező egészségkárosodás helyszínén az ott lévő segélynyújtónak:
- fel kell mérnie a helyszínt
- mérlegelnie kell, hogy megteremthető-e a biztonság
- mindent meg kell tennie saját maga, a helyszínen lévők és a bajbajutott biztonságának megteremtése érdekében
- tájékozódnia kell a segítségre szorulók számáról és állapotáról
2.1 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - A helyszín felmérése
A helyszínre érkezést követően a helyszíni felmérés során tisztázni kell, hogy:
|
|
2.2 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - A biztonság megteremtése
Kulcsfontosságú alapelv, hogy a segélynyújtó saját testi épségét nem kockáztathatja, csak akkor kísérelje meg a helyszín megközelítését, ha annak biztonságosságáról meggyőződött. Ellenkező esetben hívjon szaksegítséget!
A helyszín változatosságából adódóan a veszélyeztető tényezők száma is korlátlan. Baleset alkalmával mérlegelendő, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a többi jelenlévő figyelmét is felhívjuk a balesetre. Bizonyos esetekben a tűz megfékezése okozhat nehézséget, bár legtöbb esetben ez nem a segélynyújtó feladata. Kihívást jelenthet a mérgezőgázok jelenléte (akár ezen lehetőség felismerése is).
Szükséges és fontos a helyszín biztosítása, illetve a helyszínen talált körülmények megtartása.
2.3 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - A helyszínbiztosítás lehetőségei
Milyen lehetőségek kínálkoznak közúti baleset során a helyszínbiztosításra?
Elakadás háromszög
Vészvillogó
Láthatósági mellény
2.4 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - Veszélyforrások
Milyen veszélyre hívják fel a figyelmet az alábbi jelölések?
Tűzveszély
Irritáló
Mérgező
Maróanyag
Robbanásveszély
Környezetre ártalmas
2.5 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - A segélynyújtó biztonsága
Fel kell mérned, hogy milyen teendők elvégzésére vagy képes. Mindenképpen tartózkodnod kell a veszélyes körülmények közötti „hősies viselkedéstől”.
Sérült ellátásánál fontos a fertőzések elleni védelem, ennek következtében óvakodj:
- a sebek közvetlen érintésétől,
- a beteg testváladékaival (vér, hányadék stb.) történő kontaktustól,
- az ellátás közbeni sérüléstől.
Ellátás közben az alábbi tényezők okozhatnak sérülést:
- nem megfelelő testhelyzetben, hozzáféréssel végzett ellátás,
- üveg-, fémszilánk,
- beteg környezetében sérülést okozó tárgyak (sérült jármű, alkatrész).
Ezek megelőzése érdekében használd a rendelkezésre álló védőeszközöket (kesztyű, szemüveg)!
2.6 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - Kimentés
Bizonyos esetekben a helyszínbiztosítás nem oldható meg, ilyenkor indokolt lehet a bajbajutott kimentése. Ezt csak akkor kezdd meg, ha saját magadat nem veszélyezteted! Törekedj arra, hogy vonj be másokat is a kimentésbe!
Kimentés indokolt lehet az alábbi esetekben:
- bajbajutottra potenciális veszély leselkedik és a kimentés során a segélynyújtó nem kockáztatja testi épségét
- segítségre szoruló elhelyezkedése akadályozza az ellátást (pl.: szűk fürdőszoba)
- sérült mozgatása egyértelmű előnnyel jár, amely állapotát nem veszélyezteti
Minden egyéb esetben törekedj arra, hogy a bajbajutottat ne mozgasd, amíg nem mérted fel állapotát!
Fektesd a sérültet a hátára, végtagjait nyújtsd ki, karjai legyenek a test mellett.
Egyik kezeddel fogd meg a bajbajutott nyakát, a másikat csúsztasd a lapockái közé.
Kellő lendülettel ültesd fel, ügyelj, hogy a feje ne csapódjon nagyot!
Karjaid a bajbajutott hónalja alatt átvezetve fogd meg a sérült egyik alkarját, ügyelve, hogy ne az ízületnél ragadd meg!
Ültesd fel közel derékszögben, majd emeld egyik combodra! Felemelkedéskor ügyelj arra, hogy derekad egyenes legyen, így kímélve a segélynyújtó gerincoszlopát.
Óvatosan, hátrafelé lépkedve hagyd el a veszélyzónát!
2.7 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - A bajbajutott állapotának felmérése
A biztonság megteremtését követően kezdd el a bajbajutott állapotának elsődleges felmérését. Erre több lehetőség is adódik, például a helyszín, a környezet és a sérült elsődleges megtekintése. Emellett fontos tartalommal bírnak a szóbeli információk, a későbbiekben pedig kifejtésre kerül a tapintás, a hallás és a szaglás.
Az állapotfelmérés során elengedhetetlen szerephez jut a kommunikáció, ezen a téren a beteg kérdéseinkre adhat célirányos (adekvát) választ, beszéde lehet zavart, de előfordulhat, hogy a kommunikáció lehetetlen.
A kommunikáció legoptimálisabb formája, ha a bajbajutott magánál van, kérdéseinkre célirányosan válaszol. Ilyen esetben az elsősegélynyújtó lehetőség szerint mutatkozzon be, tájékoztassa az illetőt, hogy járatos a segélynyújtásban. Kérdezze meg, segíthet-e! Legyen határozott, közölje a beteggel a segítés szándékát. Megfelelő hangsúllyal, az empátia érzékeltetésével kommunikáljon. Beszéljen kedvesen, de célratörően. A kérdések célját és szükségét közölje a beteggel. Kellő magabiztossággal jól vezethető a beteg és környezete, így a beteg állapotára vonatkozó fontos információk könnyebben megszerezhetők.
2.8 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - Kommunikáció a beteggel
A betegtől és környezetétől igyekezz minél teljesebb képet kapni. Ennek megfelelően próbáld kideríteni:
- Hogyan alakult ki a jelenlegi állapot?
- Mi volt az előzmény?
- Mik a jelenlegi panaszok?
- Korábbiakban hasonló állapot volt-e már?
Baleseti sérülés esetén kérdezd meg:
|
Hirtelen bekövetkező rosszullétnél kérdezd meg:
|
2.9 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - Elsődleges ellátás
A megszerzett információk alapján döntési helyzetbe kerülsz, dönthetsz úgy, hogy elkezded az ún. elsődleges ellátást vagy dönthetsz a segélyhívás mellett (természetesen az is lehetőség, hogy nincs szükség segítségre).
Mit értünk elsődleges ellátáson?Elsődleges ellátáson az olyan beavatkozásokat értjük, amelyek a további állapotromlás megelőzését szolgálják. Ilyen lehet erős vérzésnél a vérzéscsillapítás, égési sérülésnél az érintett testrész mielőbbi hűtése, görcsrohamnál a fej óvása az ütődésektől.
A fentiekben leírtakat természetesen számos tényező nehezítheti, ezek közül a legfontosabb az, ha a bajbajutott szóbeli kommunikációra nem képes pl. eszméletlen vagy halott.
2.10 Első teendők (tájékozódás, biztonság, állapotfelmérés) - Mentőhívás
A segélyhívás alapelve, hogy minél korábban, de a szükséges korrekt információk birtokában végezze. Azaz a segélyhívást meg kell előzze:
 |
|
Hazánkban és az Európai Unió számos országában egységes segélyhívószámként működik a 112. Ettől függetlenül
továbbra is hívhatók a korábbi számok:
104 – mentők,
105 – tűzoltóság,
107 – rendőrség.
A 112-es szám sok
mobiltelefonról billentyűzár esetén is tárcsázható, egyes készülékekről PIN-kód hiánya mellett is.
Segélyhíváskor az alábbi információk nélkülözhetetlenek:
- Bejelentő neve, telefonszáma. Az esetleges visszahívhatóság, pontosítás miatt.
- Esemény jellege. Mi történt? Baleset, természeti katasztrófa stb.
- Esemény helyszíne. Hol történt? A lehető legpontosabban meghatározva.
- Sérültek száma. Hány sérült van?
- Sérültek állapota. Egy beteg esetén lehetőség van a bejelentő részletesebb kikérdezésére, mert feltételezhető, hogy több információval rendelkezik a bajbajutott állapotáról.
- Műszaki mentés szükséges-e? Külső veszély, nehéz megközelítés, vagy kimentés szüksége esetén fontos ezen információ átadása is.